Apró csodák

Néha a legegyszerűbb dolgok is okozhatnak örömet, de sokszor úgy tűnik, felnőtt fejjel hajlamosak vagyunk ezekről megfeledkezni. 
Ezer forint sem volt az a napelemes pillangó, aminek a fotóját megosztottam interneten, és az ismerőseim annyira kedvet kaptak hozzá, hogy már háromszor mentem vissza a boltba, annyit kérnek belőle. Nem mellesleg színváltós, szóval érthető, hogy mosolyra görbül az emberek szája, ha meglátják. A nyáresti fények már csak ilyenek. A természet is tartogat ilyen örömteli pillanatokat. Ott vannak például a szentjánosbogarak. Eltelt úgy 35 év az életemből, hogy egyet sem láttam még élőben, csak a filmekben csodáltam a világító, apró lényeket. Nemrégiben épp a fővárosban töltöttünk egy hétvégét, amikor szentjánosbogár néző túrát szervezett az egyik botanikus kert. Megérte becsatlakozni, teljesen ámulatba ejtettek mindenkit az „éjszakai repülő lámpások”. Semmiségnek tűnő dolgok ezek, mégis képesek sokat adni. Azon gondolkodtam, hogy annyira feszültek a hétköznapok, stresszelünk mindenen, igazán elengedhetnénk magunkat néha, és megélhetnénk az ilyen pillanatokat. Ezért hát el is határoztam, megvalósítom egy gyerekkori vágyamat: papírsárkányt fogok eregetni egy vízparton, és teszek majd rá, hogy ezt egyébként nem a felnőttek szokták. 
Ide kapcsolódik, amit egy ajándéktáblán olvastam: ne vedd túl komolyan az életet, úgysem tart örökké. Szerintem ezt érdemes megfontolnunk.