Kápolnán megemlékeztek a csatáról, mely megelőzte a dicsőséges tavaszi hadjáratot + fotók, videó

Megemlékezést tartottak az 1849. február 26-27-én lezajlott kápolnai csata 175. évfordulója alkalmából kedden Kápolnán az egri Bródy Sándor Könyvtár szervezésében. Az ünnepi esemény helyszínéül szolgáló honvéd-emlékművet 1869. december 19-én avatták fel.  Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kétnapos, kápolnai küzdelméről először dr. Berecz Kálmán, Kápolna polgármestere mondta el gondolatait. 

– Településünk a történelmi hagyományait méltón őrzi, minden évben megrendezzük a csata emléknapját. Ilyenkor minden alkalommal elmondom, hogy ez nem vesztes csata volt. Összetalálkozott a két sereg, és gyakorlatilag egy taktikai visszavonulás történt. Ez azért nagyon fontos, mert ez tette lehetővé, hogy ütőképes maradjon a magyar honvédség, és elindulhatott ezt követően a dicsőséges tavaszi hadjárat. Emiatt volt nagy jelentősége ennek a csatának. Nem véletlen, hogy az országban ez a másodikként elkészült emlékmű az adott korszak emlékezetére. Ez az ütközet fordulópontnak tekinthető – fogalmazott dr. Berecz Kálmán.

A polgármester arról is szólt, hogy az emlékmű közelében található üzem a harcok idején egy csárda volt. A rossz nyelvek szerint ezt addig védték a honvédek, amíg a bor el nem fogyott, és utána vonultam vissza a Tisza felé, tette hozzá dr. Berecz Kálmán.

Dr. Pap József egyetemi tanár, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Új- és Jelenkori Történeti Tanszékének tanszékvezetője ünnepi beszédében 1869-ig, az emlékoszlop felállításának évéig kanyarodott vissza.

– Valamivel több mint 20 év telt el addig a kápolnai csatát követően. Akik megtervezték, valószínűleg az első ilyen obeliszket állíthatták volna fel az országban, de a hasonló emlékművek akkoriban közadakozásból jöttek létre, az viszont elhúzódott 1869 őszéig. Fontos szerepet játszott az adakozásban Eger városa és polgársága, hiszen ott kezdeményezték azt. Az utolsó, ezer forintos segítség Lenkey Károly – Lenkey János tábornok testvére –, az egri honvédegylet vezetője nevéhez fűződik 1869 szeptemberében. Az emlékoszlop az életüket a hazáért itt áldozó honvédek emlékére készült elsősorban. A korabeli újságok szerint nem elsősorban a csata állt az idő tájt a középpontban, hanem annak áldozatai. Nemcsak itt, de Egerben is temettek el elesetteket. Az obeliszk 1869 decemberi felavatásán 5-6 ezren gyűltek össze Kápolnán. Vajon miért jöttek össze itt ilyen sokan azon a kemény hideg, havas napon, amikor általában a hatalmas győzelmekre szokás tömegesen emlékezni? A hősök előtti főhajtás mellett az Egerből érkezők az előtt is tiszteleghettek, hogy 1848-ban megkapták évszázados szabadságukat, a város felszabadult az érsek földesúri hatalma alól. A környező falvak népe pedig arra emlékezhetett, hogy a jobbágysorból való kiemelkedést kapták meg 1848-ban – részletezte dr. Pap József.

A tanszékvezető összegzésül hozzátette, hogy a magyar honvédség és a császári csapatok két főserege csapott össze Kápolnánál 1849 februárjában. Egyik fél sem készül erre a csatára, másutt akarták megvívni, de itt találkozott össze a két haderő. A magyar csapat elvonulása azért történt meg, mert Dembinski, a honvéd seregek fővezére nagyobb stratégiai hibákat követett el, mint Windisch-Grätz az osztrák oldalon. A visszavonulás viszont biztosította a honvédség ütőképességének megőrzését, ami a záloga volt a Görgey Artúr vezetésével hamarosan induló tavaszi hadjárat sikerének, emelte ki dr. Pap József.

A megemlékezésen Szécsényi Orsolya, Tilkiné Varga Katalin, a Bródy Sándor Könyvtár munkatársai énekkel, a Tarnavölgye Általános Iskola Kápolnai Tagiskola diákjai szavalattal, vitéz Vesztergám Miklós tárogatóművész pedig a Himnusz, illetve az Il Silenzio eljátszásával közreműködött. Az ünnepi beszédek után, újabb tárogatómuzsika mellett, koszorút helyezett el az obeliszknél dr. Berecz Kálmán, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Görgey Zsuzsanna és a Görgey Kör, Berlinger Gábor hagyományőrző százados, zászlóaljparancsnok a megemlékezésen megjelent Budai 2. Honvédzászlóalj és 1. Hatfontos Gyalogüteg hagyományőrzői nevében. Ott volt a Heves Megyei Vitézi Rend Egri Székkapitányság, Morvai János, Kál polgármestere, az Egri Vitézek Dalkör, az Ezüstidő Szabadidős Egyesület, valamint képviseltette magát a Bródy Sándor Könyvtár.

A koszorúzás után a honvéd hagyományőrzők egy korabeli ágyúból három díszlövést adtak a 175 éve Kápolnán történt események előtti tisztelgésül.