Síró szemek gyászkönnyei hulltak

Jókai Mór †

„Egy világ omlott össze!”… Igaza van Ábrányi Emilnek, ki e bevezető szókkal kezdi nekrológját Jókai Mór fölött, ki a magyar elbeszélő irodalomban több mint félszázadon át fenn tudta tartani uralkodó hatását és Petőfi mellett eltudta nyerni a művelt világ méltányló rokonszenvét. 

Jókai volt az első, ki a halálos szorongás és közrémület napjaiban az elaléló és zsibbadozó nemzetbe regényeivel lelket öntött, ki izgató és ragyogó szinekkel festve a közelmult véres dicsőségét vigasztall mint Vörösmarty bátoritott a régmult hajdani nagyságának megéneklésével. Azóta is mind az utolsó napig szellemének csodaszerü gazdagságával, lankadatlan erővel, alkotásban szinte hihetetlen könnyüséggel és páratlan fantáziával megalkotott munkákkal gazdagitott bennünket. 
Egy világ omlott tehát össze valójában ezen szellemóriás kidültével! Siratja az egész világ, de különösen nemzete, melynek örök büszkeségét képezi. A könnyek árjához mi is hozzájárulunk a magunkéival! 

Levelezések.

Tisza-Füred. máj. 31. 

Kiss Pál volt honvédtábornok f. hó 30-án temettetett el Tisza-Füreden a görög-keleti egyház szertartása szerint, oly minden részről tanusitott gyászos pompával, minőt e városnak látni még alkalma nem volt. 

Több rendbeli gyászbeszéd tartatott, melyek elsejében a koszorus halott, annak családja, s a gyászló sereg felett a vallásos nemtő lengett a vigasztalás dicskoszorujával kezében; - azután, hogy a halotti kiséret megindult, s minekelőtte még a temetőbe érkezett volna, előbb a reform, azután a kath. templom terein külön-külön országos honvédelmi és helybeli polgári érdemei dicsőitettek; - míg a sirkertben a jelenlévő volt honvédtisztek közül mindnyájuk megelégedésére Lenkey volt honvédezredes méltányolta előbb benne, mint volt társukban és tábornokukban a bajnoki érdemeket, s utána Balogh István mint történelmi férfiuról, mint a perlaszi és jankováczi hősről, s péterváradi parancsnokról, s mint a legjobb honpolgárról szólott bezárólag. 

A koszorus halott temetésére, kinek koporsóján ott diszelegtek az őt megillető katonai jelvények is, kimozdult az egész város, sőt a szomszédos községek (a tisza örsiek nemzeti zászlójuk alatt is), meg távolabb vidékek érdekeltjei is számosan jelentek meg, ugyanannyira, hogy a tisztelgő sereget, merre a halotti kiséret vonult, a város utczája alig volt képes befogadni. 

A gyászszertartásnál feltünt a tisza-örsi alelemi iskola tanonczaiból, s a köznépből alakult dalárda, mely a helybeli reform. iskola énekkarával felváltva zengte saját szomoru dallamiat; - nem különben feltünt a volt nemzetőrseregnek önkéntesen alakult egy pár szakasza, volt dobosuk és zászlótartójuk is. A volt honvédtisztek közül is voltak jelen Egerből, Pestről, s egyebünnen, ki közül Rapaics és Cserei volt honvédezredesek a bánatos özvegyet, született Bernáth Mária urhölgyet, két árvája kiséretében karon fogva vezették. 

A temetési szertartást háromszori diszlövés, egy mozsárágyu egy pár dörgése, s a „Szózat” megható eléneklése követte..., melyek után a sirhalomra vetett fáklyák komor füstfellege, majd pedig a siró szemek könnyei szálltak. 
A megdicsőült halott született Diószegen, Biharmegyében, 1808-ban, s meghalt Pesten folyó évi hó 27-én. 

Tariczky Endre 

Hírek.

– Borzasztó szerencsétlenség. A könnyelmüségnek, a vigyázatlanságnak, két áldozata lett, e hó 23-ikán délelőtt. Ugyanis a Brieger-féle vendéglőt, uj átalakitás céljából bontják. A falakat, mely tiszta vörös-téglából áll, egyszerüen eldöntögetik, ily fal-döntés alkalmával, nem vették észre, hogy a mellék-fal, a fő-fal eldöntése által meglazult s az is eldült; alátemette Zöldi Varga Lászlót, kit félholtan szedtek ki a romok alól. S akkor látták, hogy szegény szerencsétlen ember, kétfelé hasadt, ugy, hogy belső részei is láthatók valának. Halállal vivődik s talán, míg e sorok napvilágot látnak, már meghalt. A másik szerencsétlen, Mikula András, kinek lábát törte el a reá eső fel. Minkét áldozat fiatal, nős ember. És e szerencsétlenség egyedül a könnyelmüségnek folyama.