Soha többé háborút, üzenték az egri tárlattal

Az első világháború történéseire, áldozataira emlékeztek Egerben, az Ezüstidő Szabadidős Egyesület által szervezett kiállításon, amelyet a Civil Közösségek Házában láthattak az érdeklődők. Száztíz éve gyilkolták meg a trónörökös párt, de a a hadüzenet csak egy hónap múlva történt. Az egyesület alapító elnökét, Fűrész János nyugállományú honvédmérnök főtisztet kérdeztük a Nagy Háborúról és következményeiről, valamint a ma szomszédunkban zajló háborúról.

– Hogy sikerült a kiállítás? Milyen céllal gyűjtötték össze a kor relikviáit? 
– A 110 éve, a június 28.-i osztrák-magyar hadüzenettel kezdődő I. világháborúra emlékeztünk átfogó tárlatunkkal. A teremben sikerült jól áttekinthetően bemutatni a háború történéseit táblázatokon, fotókon, térképeken. Felkutattunk 18 olyan személyt, akik több korabeli relikviával is rendelkeztek. Az életben maradottak, elesettek után maradt, féltve őrzött családi hagyatékok, vagy a gyűjtők által megőrzött fegyverek, felszerelések, dísztárgyak, dokumentumok beszéltek a kegyetlen évekről.  Bemutattunk puskát, kardot, bajonettet, ivó-evő eszközt, sisakot, s számtalan kiegészítő felszerelést, kitüntetéseket, s az azóta megjelent  könyveket a háborúról. Előkerültek a megsárgult levelek a frontról, imádságos könyvek, katonafotók, a két katonai szövetséget bemutató térképek, harchelyzet vázlatok, obsitok, lőszerekből készült emlékek, és sok, a kort idéző, személyes tárgy. A legfiatalabb kiállító Vaskó-Vasas László, a legidősebb Sóskuti György volt. Az európai harctereken állított emlékművekről több békekerékpáros útján Bagó Sándor  készített fotókat, s videoképes előadást is tartott. Az 1945 után sokat gyalázott hős katonák, nagyapáink, dédapáink emléke előtt akartunk fejet hajtani, emlékezni a testvérekre, vőlegényekre, férjekre, apákra, de azokra az asszonyokra, gyerekekre is, akik a hátországban várták haza őket. Az érdeklődők emlékezettudatába szerettük volna visszaidézni a hős katona fogalmát.

– Melyek voltak az I. világháború legfontosabb jellemzői ?
– A kiegyezés után óriási fejlődés indult be a dualista Magyarországon, amely a háborúval derékba tört. A történelemben vannak ítéletnapok, ilyen volt 1914. június 28-a, a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása. Ez csupán ürügy volt, nagyhatalmi érdekek akarták kirobbantani a háborút. Egyedül Tisza István magyar miniszterelnök ellenezte hetekig a Szerbia elleni háborút, mert tisztában volt a következményekkel. A Központi Hatalmak  - Osztrák-Magyar Monarchia, Németország, Törökország, Bulgária - és az Antant - Oroszország, Szerbia, Románia, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, USA, s mások - 65 millió katonát mozgósítottak. Kilenc millió ember életét követelték a harcok, megsebesült, fogságba esett, eltűnt további 29 millió személy. Magyarország 3,8 millió katonát küldött a frontra, ebből 660 ezernél több elesett, 745 ezer megsebesült, 735 ezer hadifogságba esett, eltűnt. Vilmos császár elhíresült mondata - "Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek szeretteitek körében, győztesen!" - nem bizonyult igaznak. A világégés 52 hónapig tartott. Az 1914-18 közötti háború az emberiség első, egész világra kiterjedő háborúja volt. Soha korábban ilyen nagyságú térben, ennyi emberrel, ilyen méretű csatákkal, hadseregekkel, ilyen tűzerővel, ennyi földrajzi dimenzióban még nem folyt háború. A következményeit mindenki ismeri: hadirokkantak, sebesültek, hadifoglyok milliói, a polgári lakosság szenvedése, elviselhetetlen anyagi kár. Megroppantak a korábbi elvek, jöttek a világforgató eszmék, a Tanácsköztársaság , majd a trianoni békediktátum. Mindez előre jelezte 19 év fegyverszünet után a II. világháborút,  55 millió halottal. Magyarországot ismét belekényszerítették a második világégésbe, 900 ezer jó magyar halt hősi halált, s 800 ezren kerültek hadifogságba. Aztán jött szocializmus pusztítása.

– Máig hat a trianoni trauma... 
– Az I. világháború 1918. 11. 11. 11.órakor  ért véget...Trianonban 1920. június 4-én országunknak "levágták kezét, lábát". Elvesztettük az ország kétharmadát, népességünk több, mint egyharmada a határon kívülre szorult. Gazdaságilag is katasztrófa volt: a termőföld 60, a faállomány 90, a vasút, az úthálózat, a gyárak közel 60 százaléka került határon túlra. Háborús jóvátétel 50 éven át. A nemzeti vagyon 38 százalékra zsugorodott.

– Szomszédunkban újra háború dúl. Miként vélekedik a tragikus helyzetről?
– Tudjuk, a háborút a politikusok kezdik, s a katonák igyekeznek befejezni. A múlt század 100 éve alatt mintegy száz fegyveres összecsapásban 150 millió ember halt meg. Úgy vélem, a háborús uszítók csak a hatalomra gondolnak, semmiből nem tanulnak. A háborúk természete megváltozott, hol van már az, amikor vonatra ültették a katonákat, s a pöfékelő mozdony sebesen rohant a harctér felé? Szomszédságunkban két szláv nép háborúzik értelmetlenül több, mint két éve. Minden a pénzről, a nyersanyagról, a termőföldről szól, s közben százezrek pusztulnak, hadirokkantak tízezrei, hadifoglyok ezrei mindkét oldalon, szenved a polgári lakosság, lakóépületek, gyárak, iskolák válnak a föld színével egyenlővé. Egy háborúban valaki veszít, valaki győz, s az utóbbi diktál. A megtámadott fél irreális feltételeket támaszt a befejezésre. Nem gondol arra, mi marad így az országából, hányan térnek haza otthonukba, ha lesz még egyáltalán hova hazatérni.  A háború nem videojáték! A NATO Ukrajna oldalán egyre sodródik a háborúba, holott védelmi szövetség, s nem hadviselő fél. Özönlik Ukrajnába a hadianyag, repülők és rakéták orosz területen történő bevetését követelik, európai katonákat akarnak harcba vetni, napirenden van a sorkötelesség, sőt tervek készülnek Oroszország nyugati területének megtámadására. Folyik a lopakodó pszichológiai hadviselés és a kiberháború is. A "ruszofóbia" miatt fennáll az eszkaláció lehetősége. Nekünk elég volt a két világháború pusztítása, mások háborújában nem kívánunk résztvenni semmilyen módon. Az óra ketyeg, minden perc számít. Hazánk érdeke a fegyverszünet utáni tisztes béke. Minél előbb, annál jobb!