Elismeréseket adtak át Markazon a nemzeti ünnepünkön

Markazon az augusztus 20-i ünnepségen elismerések átadására is sor került, tájékoztatta portálunkat Holló László polgármester. Tájékoztatása szerint a Markaz Községért Emlékérmet Víghné Szepes Zsuzsanna és posztumusz Kovács Ferenc kapta, míg a Markazért Oklevelet Németh Istvánné és Tiffinger Tamás vehette át. 

A díjazottak méltatásából Víghné Szepes Zsuzsannáról azt tudhatjuk meg, hogy őt Markazon mindenki ismeri. 

– Ismerik remek főztjét, utánozhatatlan süteményeit, isteni náplonkáját. 1994 óta főz, süt szíve minden szeretetével a markaziaknak a konyhánk szakácsaként. Mikor beiskolázta az akkori önkormányzat a szakácsképzőbe, 2 év hűséget kellett aláírnia, de 30 év lett belőle. Főzési-sütési tudományát és közösségépítő tehetségét a Markazi Turisztikai Egyesület tagjai között is kamatoztatta, majd tíz éven keresztül. Rendezvényeiken nélkülözhetetlen volt a lekváros buktája, és természetesen a náplonkája. Köszönjük Zsuzsi a hűségedet, és a rengeteg finomságot, amit két kezed által, és szíved szeretetével készítettél nekünk! Köszönjük, azt is, hogyha hozzád fordulunk, hogy segítsd konyhai tudományoddal öregbíteni falunk hírnevét, nem mondasz nemet. Így forgathattunk Zsuzsi saját konyhájában egy televíziós stábbal is.mely során, természetesen a náplonka készítést mutatta be. A Mátra Gasztro Asztala rendezvényén is képviselte településünket. Nem utasítottad el azt a felkérést sem, hogy zsűrije legyél az idei Virágos Markaz pályázatnak. Köszönjük hogy vagy nekünk, a továbbiakban is számítunk rád, maradj szerves része a falu életének! – hangzott el a díjazott méltatásakor.

A posztumusz kitüntetést kapott Kovács Ferenccel kapcsolatban megtudhatta a hallgatóság, hogy olyan embernek adományozott Markaz önkormányzatának képviselő-testülete Markaz Községért Emlékérmet, aki már életében is jócskán kiérdemelte azt. Az elismerést felesége, Ilus néni és fia, Péter vette át.

– Kovács Ferenc halálának közeleg a 10. évfordulója. De ki is volt ő, és hogyan dolgozott, és élt szülőfaluja közösségéért? 1948. november 12-én született Markazon, egyszerű mezőgazdasági munkás szülei egyetlen gyermekeként. Általános és középiskolája után kertész üzemmérnöki diplomát, és szaküzemmérnöki oklevelet szerzett a kertészeti, és az agrártudományi egyetemen. 1969-től a Markazi TSZ-ben dolgozott először borászként, majd pincevezetőként, végül elnökhelyettesként. 1998-tól elindította saját vállalkozását, a Kovács Pincét. 1973-ban házasságot kötött, majd egy évvel később megszületett legnagyobb büszkesége fia, Péter. 2012-ig a Markazi Hegyközségnél hegybírói tisztséget töltött be, ahol önzetlenül, energiáját nem számolva segítette a gazdákat a piaci érvényesülésben, kirándulásokat szervezett a magyarországi borvidékekre, miközben 20 hektár saját szőlőjét is művelte. Hegyközségi bálokat, borárveréseket szervezett, és jó barátjával, Skoda Ferenccel elindították a Márton-napi bormustrát is. Nemzetközi és országos borbíráló bizottsági tag is volt, Almásfüzitőn emléktáblát is avattak a számára. 2003-as Cabernet Sauvignon borát Heves megye borává, őt magát pedig a Mátraalja Borászává is választották. Alapító tagja volt a Markazi Turisztikai és Kulturális Egyesületnek is, aminek a munkáját mindig önzetlenül segítette, és szervesen kivette a részét a jóból és a rosszból is. Rövid életét végig dolgozta, játszotta, tette a jót, segített ahol tudott, mindennél jobban szerette családját, önzetlenül adott, adott, és adott. Most rajtunk a sor – áll Kovács Ferenc laudációjában.

Markazért Oklevelet vehetett át Németh Istvánné, vagy ahogy mindenki ismeri, Margó dadus néni.

– Évtizedekig vigyázta, óvta a markazi gyerekeket az óvodában, kente a vajas kenyerüket, játszott velük. Mindig volt egy kedves szava hozzájuk, egy simogatása a fejecskéjükre. Pontos és precíz munkája biztonságot sugárzott és adott az óvoda dolgozóinak is. Ő volt az, aki mindig ott volt, bár sokszor csak a háttérben, de pont ezzel biztosítva azt a bizonyos biztos hátteret, ami a napi, sokszor nem is olyan egyszerű munkához kellett. A gyerekek a mai napig hiányolják, keresik az oviban. S hogy milyen nyomot hagyott maga után, az is bizonyítja, hogy ha a már felnőtt markazi gyerekeknek azt mondjuk: Margó dadus, mosolyra húzódik a szájuk. Sok pihenést, és szép nyugdíjas éveket kívánunk szerető, szép családod körében! – hangzott el az ünnepségen.

Tiffinger Tamásnak sokat köszönhet Markaz közössége, pontosabban a markazi lövészek közössége.

– Ha Markaz, akkor lövész klub, és ha lövész klub, akkor Paulenka Gyula. A két név összeolvadt, eggyé vált, ugyan azt jelentette. Gyula bácsi egy példakép, egy legenda a mai napig. Nehéz egy ilyen örökséget tovább vinni, tovább éltetni, életben tartani. Tamásnak sikerült. Gyula bácsi halálával nem szűnt meg a lövész klub, ő felkarolta azt, eszével, ügyességével, és szaktudásával életben tartotta a mai napig. Gyula bácsi még életében látta benne az utódját, tudta, hogy megbízhat benne, bátran ráhagyhatja imádott klubját. Igaza volt. Ha nincs Tamás, nem lennének már meg a fegyverek, a helyiség, a lövész pálya, akkor nem lehetett volna újjáéleszteni a lövészéletet Markazon. Köszönjük Tamás, hogy nem hagytál elveszni egy legendát! – áll Tiffinger Tamás méltatásában.