Az aradi vértanúk közül tízen is jártak Gyöngyösön

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc és az aradi vértanúk tiszteletére a Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban 31. alkalommal rendezett konferencián a gyöngyösi Hajagos József történész, gimnáziumi tanár az Aradon 1849. október 6-án kivégzett honvédtábornokok gyöngyösi emlékezetéről beszélt pénteken. Hajagos József sorra vette, hogy a 13 mártír tábornok közül kik köthetők valamilyen módon a mátraalji városhoz.

– A sort mindenképpen Török Ignáccal kell kezdeni, ő 1809 és 1810 között a gyöngyösi gimnázium diákja volt. Itt fejezte be az 5. és a 6. évfolyamot az akkor 6 évfolyamos, ferencesek által igazgatott gimnáziumban. Az édesapja, id. Török Ignác a gödöllői Grassalkovich-uradalomból került az időben Gyöngyösre, ahol Haller Antónia grófnő birtokigazgatója lett. Lázár Vilmos, illetve Knézich Károly Egerben szolgáltak a szabadságharcot megelőzően. Amikor Pest mellett tartott hadgyakorlatot az alakulatuk, az odaút Gyöngyösön keresztül vezetett. Ők mindenképpen megfordultak a városban, mert itt volt megfelelő katonai infrastruktúra az éjjel táborozáshoz. Egészen biztosan feltételezhetjük, hogy Kazinczy Lajos is járt Gyöngyösön. Őt szintén az aradi vértanúk között tartjuk számon, Kazinczy Ferenc ezredesi rangban lévő fiát 1849. október 25-én végezték ki Aradon. Miután Tullnban az utászakadémiát elvégezte, hosszabb szabadságra ment, és innen vonult be a csehországi alakulatához. Tudjuk, hogy Miskolcról indult, és Pesten keresztül vezetett oda az út, tehát érintenie kellett Gyöngyöst 1840 elején – sorolta Hajagos József.

Közvetlenül az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat megindítása előtt, április elsején a honvédsereg vezetői a gyöngyösi Orczy-kastélyban tartottak haditanácsot.

– A haditanácson több aradi vértanú is részt vett. Itt járt Aulich Lajos, aki akkor már vezérőrnagyként a 2. hadtest parancsnoka volt, valamint Damjanich János vezérőrnagy, a 3. hadtest parancsnokaként. A 3. hadtest főhadiszállása is Gyöngyösön volt, az Orczy-kastélyban. Egészen biztosan részt vett a haditanácson Nagysándor József akkori ezredes, a főhadsereg lovassági parancsnoka. Poeltenberg Ernő akkori ezredes is járt Gyöngyösön, hiszen az időre már a 7. hadtest alakulatai is megérkeztek Gyöngyösre. Ő két nappal előbb, hadosztályparancsnokként megfordult itt. Egészen biztosan itt volt Knézich Károly, aki ezredesként akkor a 3. hadtest dandárparancsnoka volt. Leiningen-Westerburg Károly gróf, akkori alezredes a naplójában meg is örökítette, miként érkezett Gyöngyösre, hogyan fogadták itt. Kiss Ernő akkori altábornagy, az országos főhadparancsnoki tisztséget töltötte be, időnként szemlére érkezett a honvédség egyes alakulataihoz. A tavaszi hadjárat megindulásakor éppen ilyen szemlére érkezett Gyöngyösre, tehát biztos, hogy ő is járt a városban – összegezte Hajagos József.

A szabadságharc vereségét követően egészen az 1867-es kiegyezésig Gyöngyösön is csak szűk magánkörben lehetett megemlékezni az aradi vértanúkról.

– Két olyan kör működhetett a Bach-korszakban is, amelyekről feltételezhetjük ezt. Az egyik a Széchenyi István korában létrejött pesti kaszinóhoz köthető, ugyanis ennek vidéki intézményei is létrejöttek. Emellett 1858-ban alakult egy társadalmi kör is. Mindkettőnek volt honvédtisztek is tagjai voltak. Nem került ugyanis mindegyikük hosszú várfogságba, mellettük akadtak, akik amnesztiát kaptak, illetve voltak, akik komolyabb felelősségrevonás nélkül megúszták. Nehezen tudom elképzelni, hogy október 6. táján szűk körben ne emlékeztek volna meg az aradi vértanúkról – mondta a történész.

Az aradi vértanúk emlékezete az 1867-es kiegyezés után változott meg

– A leglényegesebb változást az országszerte létrejövő honvédegyletek jelentették. Egyik vállalt feladatuk volt, hogy a szabadságharcra emlékezzenek. Több esetben emlékművek állítását kezdeményezték. A gyöngyösi honvédegylet Freiburg Lajos volt nemzetőr őrnagy vezetésével alakult, 478 tagja volt, és nemcsak Gyöngyös, de a járás volt honvédeit is tagjai sorában tudta. A hatvani ütközetre emlékező obeliszkre ők gyűjtötték össze a pénzt, s alkották is meg azt. Ők rendezték meg az aradi vértanúkra történt gyöngyösi megemlékezéseket, amelyek ünnepi istentisztelet formájában történtek. Ezek színhelye legtöbbször a gyöngyösi Szent Bertalan-templom volt, kétszer pedig a helyi Szent Orbán-templom. Egy jelképes ravatalon 13 gyertya égett, illetve elhelyeztek rajta egy borostyánkoszorút, a honvédegylet tagjai sorfalat álltak mellette. Magának a gyászmisének az egyik fő lebonyolítója a gyöngyösi gimnázium akkori igazgatója, Pap Melkizedek volt. Minden társadalmi szervezet, intézmény meghívót kapott ezekre a megemlékezésekre. A híradásokból tudjuk, hogy mindig tele volt a templom emlékezőkkel, köztük a gimnázium diákjaival. Az 1877-78-as tanévtől Vágó Ferenc lett az igazgató, aki őrmesterként vett részt a szabadságharcban, később lépett a ferencesek közé. Ő is főszerepet játszott a megemlékezésekben – részletezte Hajagos József.

Ezen a linken Kertai Zalán hagyományőrző festőművész Magyar hősök, vértanúk című kiállításáról olvashatnak, amely a Magyarságkutató Intézetben tekinthető meg.

Az 1890-es évekre megfogyatkozott a honvédegylet tagsága, megöregedtek, elhunytak az egykori honvédek. 

– Egy 1890-es kimutatásban már csak 152 tag szerepelt. Az 1880-as években egyesület alakult a nemzeti ünnepélyek szervezésére, átvéve a honvédegyletek szerepét az aradi vértanúk megemlékezéseinek megvalósításában. E korban már beszédek is elhangzanak a gyászmise mellett. Igazán nagyszabású megemlékezésre 1899-ben került sor, az aradi kivégzések 50. évfordulóján, de még mindig a hagyományos formát követte, s az iskolák szintére nem jutott el. Az évkönyveket fellapozva láthatjuk, az első gimnáziumi megemlékezésre az akkor már államosított főgimnáziumban 1905-ben került sor. De akkor sem intézményi szinten, hanem az iskolában működött önképző kör szervezte. Az I. világháborús vereség után Trianon traumája a nemzeti megemlékezéseket is teljesen megváltoztatta. Azokba beleépültek a békediktátum kiváltotta sérelmek, amelyek más felhangot adtak a megemlékezéseknek. Maradt a gyászmisék rendszeres megtartása. Ami az iskolákat illeti, csak a rendszerváltozás után, valamikor 2001-ben született rendelet arról, hogy az iskolákban kötelező megemlékezni október 6-ról. Viszont a gyöngyösi gimnáziumban, teintettel arra, hogy Török Ignác az iskola diákja volt, már az 1960-as évektől tartottak megemlékezéseket – összegezte Hajagos József. 

Török Ignác nevét több emléktábla, plakett, illetve utca is őrzi Gyöngyösön. Gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány 1849-ben, szintén október 6-án, Pesten kivégzett miniszterelnökének mellszobra az ő nevét viselő téren áll a városban. A Könyves Kálmán téren ez év március 15-én avatták fel a mártírhalált halt tábornokok bronz mellszobrait, amelyek félkörívben körülölelik az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékművét. Az Orczy-kastély falán tábla emlékezik meg az 1849. április elsején itt megtartott haditanácsról.