2014.11.08. 08:14
Az idő halad, a boríték marad
2004-ben az egészségügyben meghirdetett sztrájk kapcsán az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete európai szintű műszer- és eszközellátottságot, valamint a hálapénzrendszer fokozatos felszámolását elősegítő, megfelelő számú, képzett és kipihent egészségügyi dolgozót biztosító béreket követelt az ellátás érdekében.
Megyénk kórházaiban akkor sokan kék szalag kitűzésével csatlakoztak a felhíváshoz.
Viseljen zöld keresztet az az orvos, aki nem fogad el hálapénzt! – kezdeményezte 2011-ben a Magyar Rezidens Szövetség. A pályakezdő orvosok akkor cserébe azt kérték, az egészségügyi kormányzat duplázza meg a fizetésüket. Bár az államvizsgázók 95 százaléka egyetértett a javaslattal, az elképzelés heves vitákat vált ki az orvostársadalomban: a gyermekorvosok kitűzték volna, a nőgyógyászok inkább nem.
Nos, talán nincs is a természetben annyi színárnyalat, amennyit az elmúlt évtizedeken fel lehetett volna használni a fehér köpenyeken a hálapénz elleni tiltakozás jelképéül. Ám színes szalagok ide, kitűzők oda, a helyzet a mai napig mit sem változott. A beteg szorongva, szégyenkezve gyűrögeti a borítékot, az orvos zavartan félretekintve hagyja, hogy a zsebébe csúsztassák azt.
Hiába deklarálta már évekkel ezelőtt az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hogy a hálapénz a korrupció egyik legrosszabb válfaja, amely aláássa a törvényes fizetési rendszert, csökkenti az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, s egyben tükrözi a nemzeti kultúrát, az észrevételt semmilyen érzékelhető változás nem követte.
Egy olyan országban, ahol mára az élet minden területét átszövi a korrupció, aligha lehet csodálkozni ezen. És persze, azon se, hogy a hálapénz nem a hála pénze, mint inkább a tisztázatlan viszonyoké.
