A kápolnai csata hőseinek emléke előtt hajtottak főt Egerben + fotók, videó

Megemlékeztek az 1849-es kápolnai csata hőseiről kedden délután a Hatvani temetőben. Az eseményt a Bródy Sándor Könyvtár szervezte. A főhajtáson Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója beszédét a költő, Juhász Ferenc szavaival kezdte.
– Ha kell, hát százszor újrakezdjük, vállalva ezt a legszebb küldetést, mert a szabadság a legtöbb, amit adhat önmagának az emberiség – idézte.

Mint mondta, ezek a szavak érzékletesen mutatják a magyarságunk zsigeri vágyát a szabadságra.
– A történelmünket 175 éve a szabadságért való küzdelem határozza meg, hiszen egy önálló lélekkel, kultúrával, múlttal bíró nép szabadsága talán a  legnagyobb dolog a világon, amiért bármit hajlandó megtenni – hangsúlyozta.

A kápolnai csatára rátérve felidézte a kétnapos harcokat. A magyar csapatok az első napon sikeresen vették fel a harcot a császáriak ellen, az éjszaka folyamán viszont Windisch-Gratz emberei sok fontos területet foglaltak el, amellyel kedvező helyzetbe kerültek. Az ütközet második napján az osztrák tábornagy célja Kápolna elfoglalása volt, hogy ezzel átszakítsa a magyar arcvonalat. A nehezen védhető községet pillanatok alatt sikerült is bevennie a császári csapatoknak. A magyarok több alkalommal is megpróbálták visszahódítani a települést, azonban nem jártak sikerrel. Dembinski ezután nem kívánta folytatni a harcot, elrendelte a visszavonulást. A vereséget szenvedett magyar csapat a Tisza bal partjára vonult vissza.
– Minden rosszban van valami jó. Közhely, mégis igaz erre a helyzetre is. A vereség vagy talán a bölcs megfutamodás következtében Dembinskit rövid úton leváltották a főparancsnoki posztról, helyére Görgey Artúr tábornok került, s hadvezéri zsenialitásának hála a következő hónapokban kibontakozhatott a dicsőséges tavaszi hadjárat – emlékeztetett.

Hozzátette, bár az események után vesztesként hagytuk el a csatateret, mégis olyan hősöket és hősies tetteket örököltünk, amelyek máig például szolgálnak minden magyar embernek s nekünk is, akik ma itt állunk.
– A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is – zárta gondolatait egy Márai Sándor idézettel.

Ezt követően a magyar nemzet függetlenségéért 1849. február 26-án és 27-én vívott Kápolna csatában hősi küzdelem közben megsebesült, s az egri kórházban elhunyt vitéz honvédeknek állított emlékműnél koszorúkat helyeztek el, majd átvonultak Cserey Ignác honvéd ezredes sírjához. Itt dr. Pelyach István történész  idézte fel a honvéd ezredes életét. Mint mondta, hamar bekapcsolódott a '48-as eseményekbe, s végig hű maradt elveihez. A koszorúzás előtt Móczár Gábor kapta meg a Cserey Érdemérmet, a megemlékezés pedig a Bródy Sándor Könyvtárnál zárult.