Túzokból alig pár bóklászik Hevesben, másfelé több van

A természetvédelmi szakemberek idén télen is elvégezték a túzok Kárpát-medencei populációjának felmérését. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság beszámolója szerint a túzok szinkronszámlálások eredményei viszonylag pontos képet nyújtanak e fokozottan védett madárfaj létszámáról, illetve annak változásairól. Az adatok alapján elmondható, hogy az elmúlt években egy újabb, nagyjából tíz százalékos emelkedés volt megfigyelhető a pannon régióban. Nem volt ez azonban érvényes a Tisza és a Bükk közötti területre, itt csökkent az állomány.

A KNPI szerint a korábbi évekhez hasonlóan idén is a túzok legnagyobb előfordulási helye a keletpannon-régió, ahol 1739 példányt számláltak januárban, míg a nyugatpannon-régióban legalább 681 madár volt a szinkronszámlálás idején.

Az adatok tükrében elmondható, hogy a korábban 2200 példányra becsült Kárpát-medencei túzokállomány igazoltan 2400 fölé emelkedett. A hazai populáció is növekedést mutatott: a szakemberek legalább 100 példánnyal többet regisztráltak a korábbiakhoz képest.

A túzok védelmében hazánknak kiemelkedő szerepe van

A magyarországi állományok a Mosoni-síkon, a Duna-Tisza közén, valamint Kelet-Magyarországon találhatók. A régióban a legtöbb túzok Magyarország területén él és a közép-európai túzokvédelemben hazánknak kiemelkedő szerepe, valamint felelőssége is van, mivel a faj csak határon átnyúló együttműködéssel védhető meg hosszú távon.

Az állomány nagyságának megállapítása céljából a szakemberek a túzokok szinkronszámlálását, azaz egy időben történő felmérését télen végzik. Ilyenkor pontosabb képet lehet kapni egy-egy régió állományáról, mivel a telelő madarak jól megfigyelhető, elkülönült csapatokba verődve töltik az időt, ennek megfelelően viszonylag pontosan megszámolhatók.

Tóth László, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Hevesi tájegységének vezetője elmondta, a Hevesi Füves Pusztákon és a Borsodi Mezőségen régen sokkal jelentősebb túzokpopuláció élt, mint manapság. Mára kevés példány maradt csupán, januárban a két régióban két kakast és két tyúkot számláltak meg.

- Az 1990-es években még 90 példány élt Dél-Hevesben, az 1970-es években pedig még magasabb számokat jegyeztek föl. Ez a túzok élőhelyének peremterülete, a kedvezőtlen folyamatok érzékenyebben érintik az állományt. A túzok a földön fészkel, s csak egy-két tojást, ritkán hármat rak le. Minden érinti őket, ami a földön történik. A mezőgazdasági munkák egybeesnek a fészkelési idejükkel, a fiókák nevelésével – mondta Tóth László.

A túzok félénk, a kaszáláskor is figyelni kell rá

A szakember elmagyarázta, a félénk madarakra veszélyt jelent a gyepek, valamint a lucerna kaszálása, ha költés közben megriasztják őket, nem biztos, hogy visszaülnek a tojásokra, de a fiókáknak is bajuk eshet a kaszáláskor. Az emberi tevékenységen kívül veszélyt jelentenek a madarakra és fészkeikre a szárnyas és szőrös ragadozók, tojás predátorok. Ezek a hatások összeadódva azt eredményezik, hogy egyre fogyatkoznak a túzokok a térségben. A légvezetékek is ritkították a madárpopulációt, nem áramütés végzett velük, hanem ködben nekiütköztek a pont a repülési magasságukban feszülő kábeleknek, ennek következtében pedig elpusztultak. Hevesben és Borsodban több helyen földkábelekre cserélték a légvezetékeket.

- Sok egyeztetés volt a gazdákkal főként korábban, a túzokkímélő gazdálkodás érdekében. Ahol fészket találtak a gazdák, vagy a nemzeti park munkatársai, ott védőkörzetet alakítottak ki, abbahagyták a munkát, hogy elkerüljék a zavarást. Fontos a megfelelő ütemezésű kaszálás és a madárkímélő területkezelés. A vegyszerhasználat is fontos, hiszen a rovarölő szerek csökkentik a túzok táplálékmennyiségét is. Az érintettek az AKG-ban uniós többlettámogatást is kaphattak a magas természetvédelmi értékű területeken való gazdálkodáshoz – fejtette ki Tóth László.

A tájegységvezető szerint korábban volt tojásmentés a területen, ha veszélyeztetett fészkekre bukkantak, akkor a bennük talált tojásokat a dévaványai keltetőbe küldték, ahol fölnevelték a madarakat. Kerültek is vissza onnan madarak Dél-Hevesbe, de az utóbbi időszakban megszűnt a repatriálás, annak sikerességéhez ugyanis az szükséges, hogy a fiatal egyedek egy meglévő csapathoz tudjanak csatlakozni. Ennek esélye ma már csekély. Ugyanakkor megfigyelték, hogy a más területekről származó túzokok a régi túzok élőhelyeket látogatják, tehát van esély arra, hogy párok, egyedek itt telepszenek meg. Egy 4-5 tagú kakascsapat egyik jeladós tagjának segítségével derült arra fény, hogy ezek a madarak körberepültek a hortobágyi és dévaványai élőhelyeken.

A korábbi túzokszinkronok alkalmával Dél-Hevesben

• 1991-ben 27, 
• 1994-ben 47, 
• 2004-ben pedig 25 példányt regisztráltak, 
• 2021-ben már mindössze 4-et a borsodi élőhellyel együtt. 

2010 előtt 12-24 között mozgott az egyedszám, Borsodban pedig 14-33 között. A BNPI becslése szerint 2020-ra a Hevesi síkon 4-5 tyúk és 2 kakas maradt a korábbi negyvenes, stabil állományból. Dél-Borsodban 1991-ben még ötven, 2004-ben pedig már csak 22 nagy testű madarat számláltak.

A vadászoknak gyéríteniük kell a dúvadakat

A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában című, 2016. július 11. – 2024. október 31. között zajló LIFE pályázat fő célkitűzése a kifejlett túzokok elsőszámú veszélyeztető tényezőjének, a légvezetékekkel történő ütközésnek csökkentése az élőhelyükön található középfeszültségű légvezetékek kábelesítésével. Ezzel egy időben a túzok élőhelyeken a faj ökológiai igényeihez igazodó mezőgazdasági művelés elősegítése, valamint térségi szintű ragadozógazdálkodási tevékenység megvalósítása valósul meg a költési siker növelése érdekében.

Tóth László szerint a vadgazdálkodásban oda kellett figyelni a róka, borz, szarka, dolmányos varjú állomány ritkítására, amelyek a madarak és a tojások, csibék fő ellenségeit jelentik.

Idén ősszel véget ér a program, amelynek központja Ausztria volt, egyelőre nem tudni, hogyan folytatódik, bár tervek vannak.

A túzokvédelemben sok feladat van még

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság írása szerint a túzok (Otis tarda) Magyarországon 1971 óta védett, 1979 óta fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke a legmagasabb kategóriát jelentő egymillió forint. Az Agrárminisztérium kiemelten kezeli a faj megóvását, külön szakértői munkacsoportot működtet és a Nemzeti Biodiverzitás Stratégiában is hangsúlyos szerepet kapott az állomány védelmének és növelésének kérdése. Emellett számos program segíti a túzok védelmét: természetvédelmi pályázatok keretében jelentős védelmi intézkedések történtek, egyre több gazdálkodó folytat túzokbarát mezőgazdasági művelést, hangsúlyt kap a túzok- és apróvadvédelmi vadgazdálkodás megvalósítása, illetve – ahol szükséges – az áramszolgáltatók közreműködésével folyamatban van a legveszélyesebb légvezetékek földkábellel történő kiváltása és a madarak repülési útvonalát keresztező nagyfeszültségű szakaszok madárbarát átalakítása is. A faj hosszú távú jövőjét illetően van ok a bizakodásra, de nem dőlhetnek hátra, sok feladat áll még a természetvédelmi szakemberek előtt.