Árnyék

A nyár újabb hőhulláma kezdődött meg, az országos tisztifőorvos a legmagasabb, harmadfokú hőségriasztást rendelt el az ország egész területére péntek estig. Jó világ van most a nyaralókra, szinte "felforrnak" a szabadvízi strandok, kellemes a fürdés a fázósabbaknak is. 

Igaz vagy sem a közvélekedés, nálam teljesen bejön, hogy téli születésűként a hideget sokkal jobban elviselem, mint a meleget. Ezzel együtt életemből sokáig nincsenek emlékeim arról, hogy komolyabban megviseltek volna a nyári kánikulák. Gyerekkoromban a szüleim szakszervezeti beutalójával minden nyáron a Balatonnál töltöttünk egy hetet, de nem rémlik, hogy a kánikula miatt nem akaródzott volna kimozdulni az üdülőből. Először pontosan húsz évvel ezelőtt szenvedtem meg egy hőhullámot, igaz, az egy görögországi nyaralás során ért. Délelőtt 11 után már nem tudtam elviselni a forróságot, délután négyig naponta a légkondicionált szobámban kuksoltam, pedig a tengerpart mindössze jó száz lépésre volt a szállásomtól. 

Jó világ van ezen a héten a nyaralókra, mondanám, de vannak ennek árnyoldalai is. Mára, sajnos, már a hőhullám is árucikké vált, döbbentem rá idén júniusban. Az utóbbi, lassan tíz évben a legkülönbözőbb okok miatt ritkán volt alkalmam nyáron vakációzni. Így aztán meglehet, csak nekem újdonság, hogy ma már az is előfordulhat, hogy az árnyékért is fizetni kell. Kénytelen voltam az elmúlt hónap forró napjaiban megtapasztalni, hogy üdülésem helyszínén kiépített árnyékos helyek kínálják magukat a kora délutánban már alig elviselhető melegben és extrém UV-sugárzásban – jó pénzért. Potom egy Deák Ferenc-bankóért. 

Egyetértek azzal a mondással, hogy mindenki addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér. Azt azonban egy héten át láttam, hogy a jó 20 személyes, bebútorozott hűsölősátorban egyszerre jó, ha hárman-négyen lézengtek, a fürdőzőkre tekintő "látványárnyékban" pedig két szundikálót sikerült felfedeznem napok alatt. Közben az anyukák már-már szinte hófehérre kenték a kisgyermekeiket a tűző naptól óvó krémekkel. 

Furcsa világban élünk. Jó másfél évtizede lehetett, amikor – szintén strandolás közben – egy igen tehetős, előrehaladott korú ismerősöm azt mondta: tudod, csak egészség legyen, a többit megvesszük! Mégis azt gondolom, hogy az árnyék a forró nyárban még alanyi jogon jár.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)