Az aradi vértanúk története nem ér véget, amíg mi őrizzük azt

Az aradi vértanúk emléke előtti közös tiszteletadásra gyűltek össze Gyöngyös lakói pénteken a Könyves Kálmán téren az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékművénél. Az Aradon kivégzett 13 honvédtábornokra a mátraalji városban korábban hagyományosan gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány 1849-ben, szintén október 6-án, Pesten kivégzett miniszterelnökének mellszobránál emlékeztek. A Könyves Kálmán téren ez év március 15-én avatták fel a mártírhalált halt tábornokok bronz mellszobrait, amelyek félkörívben körülölelik az emlékművet, újabb méltó helyet adva Gyöngyösön a tiszteletadásnak.

A 175 évvel ezelőtt e napon történtekre emlékező beszédében Báryné dr. Gál Edit, a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatója arról beszélt, hogy különleges szimbolikája van így az emlékműnek.

– Egybefonja a kezdetet és a véget. Március 15-én itt ünnepeljük a forradalmat, azt az euforikus érzést, amely az elődeinket töltötte el azon a tavaszi napon. Ősszel pedig ide jövünk emlékezni arra a döbbenetre, amely egész Európát megbénította a Habsburg-kormányzat megtorlása miatt. Mert ezek az ítéletek nem egy-egy katona megbüntetéséről, hanem egy egész nemzet megfélemlítéséről szóltak. Haynau rémuralma idején a rögtönítélő bíróságok nem sokat teketóriáztak. Embertelen, hideg nyugalommal küldték halálba a nemzet szabadságáért küzdő hazafiakat. Bárkit, aki szólt az igazságról, segítette a magyar szabadságharcot, vagy akár csak imádkozott érte. A halálos ítéletek értelmi szerzői s annak végrehajtói úgy vélték, a megtorlás elrettentő példaként áll majd a szabadság után áhítozó nemzet előtt. De tévedtek. Nem voltak azzal tisztában, hogy a pusztítások, kivégzések megalázások , az elnyomás és a bosszúhadjárat ellenére a forradalom és szabadságharc hősei által képviselt értékek kitörölhetetlenül gyökeret vertek a magyarságban – emelte ki Báryné dr. Gál Edit.

Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor megállunk, elcsendesedünk, és visszaemlékezünk a múltra, folytatta a szónok. 

– Október 6. egy ilyen nap. Nem csupán a történelmi események miatt, hanem azért is, mert emlékeinkben hordozzuk azt a 13 férfit, akik bátorságukkal és hűségükkel örökre beírták nevüket a magyar történelembe, Még akkor is, ha közülük csak négyen voltak született magyarok. Az idő múlásával, felnőve, ahogy az ember megismeri a történelmet, és belelát annak összefüggéseibe, felfedezi ennek az áldozatvállalásnak a mélyebb értelmét. Az aradi vértanúk története egy olyan örökség, amelyet mindannyian magunkkal hordozunk. Vajon mi képesek lennénk hasonló áldozatvállalásra? Vajon képesek lennénk a legdrágábbat, az életünket is felajánlani egy magasabb cél érdekében? Ezek a kérdések ma is időszerűek, hiszen az önfeláldozás, a közösségért való kiállás olyan értékek, amelyeket meg kell őriznünk – fogalmazott a szónok.

– Ezek az emberek tudták, hogy mi vár rájuk, mégis szembenéztek a sorsukkal, mert hittek valamiben, ami nagyobb volt náluk. Ők is tudták, hogy az igazság eszméje halhatatlan, és a szabadság iránti vágyat nem lehet megsemmisíteni. Az életük árán is megőrizték hitüket és reményüket a szabadabb jövőben. Ma, amikor emlékezünk rájuk, el kell gondolkodnunk azon, mit is jelent számunkra az áldozatuk. Vajon a mindennapok rohanásában gondolunk-e arra, hogy valakik egykor az életüket adták azért, hogy mi, ma, szabadon élhessünk. Az ő hősiességük és elszántságuk is iránytű lehet mindnyájunknak. Az ő történetük arra emlékeztet, hogy minden nemzedéknek megvan a maga harca. Nekünk, reméljük, nem kell fegyvert ragadnunk, hogy életünk kockáztatásával védjük meg a szabadságunkat, de felelősségünk van abban, hogy az értékeinket, a közösségeinket megőrizzük. Az aradi vértanúk emlékezete azt üzeni számunkra, hogy a bátorság és a hűség nem időhöz kötött érték. Az ő áldozatuk nem pusztán egy távoli múlt eseménye, hanem egy olyan történet, ami napjainkban is él. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy kiálljunk azért, amiben hiszünk, és felelősséget vállaljunk közösségeinkért, családjainkért, hazánkért. Emlékezzünk rájuk úgy, mint akik az életükkel tanítottak bennünket, hogy az áldozatvállalás mindig jelentőséggel bír, és a legkisebb cselekedet is változást hozhat – hangsúlyozta Báryné dr. Gál Edit. 

Az aradi vértanúk áldozatához legyünk méltók

– Az aradi vértanúk öröksége arra sarkall bennünket, hogy ne adjuk fel az igazság, a szabadság és a nemzeti összetartás eszméit. Az ő életük és haláluk példát mutat arra, hogy mi is képesek vagyunk változást hozni a világba. Minannyian részesei vagyunk egy nagyobb történetnek, és talán éppen mai cselekedeteink lesznek azok, amelyekért a jövő nemzedéke emlékezni fog ránk. A mai emlékezés a múltról, a jelenről és a jövőről szól. A múltról, hiszen történelmünk egy fájó eseményét idézzük fel. A jelenről, mert bennünk tovább élnek azok az értékek, eszmék, amelyeket a márciusi ifjak és a szabadságharcosok képviseltek. És szól a jövőről is, mert a mi tetteink meghatározzák a jövőnket. Legyünk méltók az áldozatukhoz, legyünk hűek az eszméikhez, és tegyük meg mindazt, amit megtehetünk a szabadság és a közösség érdekében. Az ő történetük nem ér véget, amíg mi őrizzük azt – fogalmazott Báryné dr. Gál Edit.

Ezután az Akasztófát ácsolnak című emlékező műsort a gyöngyösi Vak Bottyán János Katolikus Műszaki és Közgazdasági Technikum, Gimnázium és Kollégium diákjai adták elő. Végül a gyöngyösi önkormányzat, Horváth László, illetve Dudás Róbert országgyűlési képviselők, a vármegyei közgyűlés gyöngyösi tagjai, a Heves Vármegyei Kormányhivatal Gyöngyösi Járási Hivatala, továbbá a városi intézmények, iskolák, a pártok és civil szervezetek elhelyezték az emlékműnél a megemlékezés koszorúit.