Közel 30 éve kutatja a 1848/49-es szabadságharcot a gyöngyösi tanár

– A tanár úr szervezésében immár huszonnyolc éve tartanak a gyöngyösi gimnáziumban előadássorozatot e nap tiszteletére a jelen neves történészei részvételével. Mi a helyzet az ideivel?

– Sajnos a vírusjárvány ezt is törölte, először a sorozat történetében. Remélem, hogy az állandó résztvevők, így Hermann Róbert, Pelyach István, Zakar Péter, Csikány Tamás, Bona Gábor, Kedves Gyula és sok más történész neve által fémjelzett eseménysor jövőre már újra megtartható lesz, mert a kor kutatásaiban még nagyok a hiányosságok. A meglévő adatok közül sok eltorzított formában, különböző korok elvárásainak megfelelően maradt fenn, és ez igaz az egyes szereplők jellemrajzára is. Fontos, hogy túl tudjunk nézni az elmúlt másfél évszázad alatt megjelent, nem minden esetben hiteles információkon és megismerhessük, kik is voltak valójában az aradi vértanúk.

– Vannak konkrét jelenkori esetek is?

– Igen, például Török Ignác személye. Tőle nem maradt fenn napló, nem kerültek elő levelek, a megismerése hosszas kutatást igényel. Én már húsz éve igyekszem világos képet kapni róla, de még mindig vannak feltárni valók. Szomorúan szembesültem nemrég egy színdarabbal, amelynek ő a főszereplője, és amely során a történelmi tényekhez való ragaszkodás teljes hiányát tapasztaltam. Irodalmi kitalációkkal rossz irányba visszük el a köztudatban élő képet, és ez senkinek sem jó.

– Milyen lépéseket tehetünk a tények megismeréséhez?

– Jó lehetőség erre a folyamatos megjelenés stádiumában lévő Aradi vértanúk könyvsorozat, amelyben három éve jelent meg a Török Ignácról szóló, általam írt kötet. Levéltári anyagok által bizonyítható tények alapján állítottam össze. Két másikra is kaptam felkérést, a tervek szerint jövőre jelenik meg Dessewffy Arisztid, majd Knézich Károly életrajza. Tavaly adták ki az eddigi munkáim összefoglalásaként a Heves megye a forradalom és szabadságharc sodrában című kötetet, természetesen a legújabb kutatási eredményeimmel javított formában. Sokat köszönhetek a fentebb említett emberekből álló kutatócsoportnak, amely igazi csapat. Köztünk nyoma nincs a szakmai féltékenységnek.

– A munkája egyben a szenvedélye és a szórakozása is?

– Igen. Annál is inkább, mert a szűkebb értelemben vett történelemből kicsit el lehet kalandozni másfelé is. Például foglalkoztam már Arany János Nemzetőr-dal című verse alapján az akkori nemzetőri szolgálat kérdéseivel, vagy azzal, hogy az 1849-es tavaszi hadjárat eseményei hogyan jelennek meg Jókai Mór regényeiben. Írtam már tanulmányt Petőfiről, mint a 28. honvédzászlóalj századosáról, egy konferencián előadást tartottam Móricz Zsigmond találkozásáról az idős Görgey Artúrral, amelynek anyagát szeretném írásban megjelentetni. Nagyon élvezem ezeket a kis kitérőket.

– Mit szeretne még a jövőben az olvasók elé tárni?

– Bőven van mit kutatni. Ilyen például a szabadságharc eddig hiányosan feltárt legutolsó szakasza, 1949 nyara. Tovább szeretnék foglalkozni a Heves megyei kötődésű honvédalakulatokkal, például az 1. császári huszárezreddel, amelybe 1848 őszén négyszáz újoncot adott megyénk. A kutatások során is mindig felbukkannak feldolgozni való témák. A megírandó Dessewffy-kötet gyűjtőmunkája során találtam számos adatra a szülőföldemhez, Jászkisérhez köthető Küry családról. Több tagja aktív résztvevője volt a 1848/49-es történéseknek. Mivel magam is onnan származom, a Jászságnak is tartozom ezzel a munkával.