Szeretett kisállatunk elvesztését nem könnyű lelkileg feldolgozni, a hamvasztás és az urna segítheti a gyászmunkát

Azok, akik valamilyen kedvencet tartanak, élnek vele együtt hosszú éveken keresztül egy idő után szembesülnek azzal a szomorú ténnyel, hogy az állatok élete is véges. Adódik a kérdés: mit tehet az ember, ha elmegy a kedvence. Például, ha teheti, kertben eltemeti. Jogszabály szerint meghatározott: hány kiló milyen mélyre temetendő. Ott is hagyhatja az állatorvosnál s akkor jön az ATEV, s elviszi tömeghamvasztásra.

Nem így tett  – rövid ideig egykori kollégánk – Makó-Szabó Diána, amikor azzal szembesült, hogy búcsúznia kell szeretett kutyusától.

– Gyerekkorom óta kiemelt szerepet játszottak az állatok az életemben. Amikor Pepe kutyámat 2010 januárjában altatás elől mentettem (a bűne az volt, hogy vakon született), csak azt tudtam, hogy képes leszek szép életet adni neki. Az együtt töltött 13,5 év mindkettőnk számára a tanulásról szólt: neki egészen mást jelentettek a mindennapi dolgok, nekem pedig egészen mást jelentett ő, mint bármelyik másik kutya, akár a sajátjaim között is – mesélte történetét portálunk kérdésére Dia. 

Szavai szerint az utolsó két közös évben együtt küzdöttek a cukorbetegség ellen, és amikor idén nyilvánvalóvá vált, hogy a közös útjuk végére értek, tudta, hogy a kutyusa számára megfelelő döntést kell meghoznia. 
– Azt éreztem viszont, Pepe nem kerülhet földbe nélkülem, ő a közös esztendők alatt a részemmé vált, a kis szenzoraival sokkal pontosabban tudta mindig is, mire van szükségem, és én is megtanultam a jelzéseit olvasni. Azonnal tudtam, hogy csak akkor leszek képes a veszteséget elfogadni, ha a hátralévő életemben is velem lesz, még akkor is, ha csak egy pici urnában. Ő április óta a polcon lakik, hogy aztán majd egyszer velem együtt kerüljön végső nyugalomra – fogalmazott Makó-Szabó Diana.

Az egyéni kisállattartókon kívül természetesen vannak egyesületek, ahol többször kell valamelyik lény halálával számolni. Ilyen hely a kápolnai Macskaárvaház, amelyet alapítvány működtet. A kuratórium elnökét, Bóday Pált kérdeztük.

– Mi kifejezetten beteg, vagy időskorú állatokat fogadunk örökbe. Sajnos nekünk egy állandó program ez a gyász. Van egy kitűnő orvosunk, aki pontosan meg tudja nekünk mondani azt, hogy mi az a pont, ahol már az állatoknál a jogszerű eutanáziát alkalmazzák. A mi felhatalmazásunkkal teszik. Ezt követően az állatorvos szakszerűen elhamvaszttatja, s ők helyezik el ezeket a hamvakat és dokumentálják is le az elhelyezést – mondta az alapítvány elnöke.

Szerinte ha bárki, aki úgy érzi, hogy ez a gyászmunka szempontjából hasznosabb, akkor van olyan szolgáltatás, hogy ezeket a hamvakat nagyon kis elegáns, cicás urnában el lehet helyezni és ezt otthon lehet tartani szabályosan.
– Elárulom, hogy az én egyik elhunyt itthoni cicám, Bubóka hamvai is itt vannak a könyvespolcomon. Vannak más, extrémebb megoldások is, például ékszerekbe is elhelyezik ezeknek a hamvaknak egy részét. Én ezt nem alkalmazom, de érzelmileg fontos volt, hogy ez a közel másfél évtizedig velem élt kis kandúrkánk itt legyen velem a polcomon – fogalmazott.

Bóday Pál szerint ez a fajta hamvasztás, amit ő is választott, lehet egy gyászmunka része, de alapvetően a szabályos az, hogy vannak állathamvasztó helyek engedélyekkel és ők ezt mindig az állatorvosukra bízzák. 
– Nagyon csúnyán fogalmazva, egy állattetem az veszélyes hulladéknak számít. Teljesen rendben van az is, s nem is sért törvényt, ha valaki otthon – mert kertes házban lakik – egyetlen kedvencét kis sírhelyre elhelyezi. Vigyázni kell azonban arra, hogy olyan helyre, ahol nem tudják vadállatok kikaparni, mert ők megeszik. Aki azonban nagyobb számban tart állatokat, ott kell valami rendszerszintű megoldás. Mi minden egyes állatunkat számlával dokumentáltan helyezzük el – tette hozzá.

Elmondása szerint gondoltak arra is, hogy esetleg nekik egy kis temetőt csináljanak, nem is tettek le még erről, de inkább – a Magyar Bankholding és Bódi Zsolt jóvoltából – lesz egy kis kápolnájuk, ami emlékezőhely lesz majd. Tehát nem magukat a hamvaikat helyezik ott el. Azt biztosabbnak tartják, hogy az állatorvosuk a vele leszerződött hamvasztóban égetteti el. Ezt a fajta hamvasztást javasolják másoknak is, mindazoknak, akiknek nincsen valamilyen speciális igényük.

– Néha egy állat elvesztése miatt, és ezt meg kell értenie mindenkinek, nem szabad nevetni, vagy ezt gúnyolni, van aki összeroppan. S ha ez a gyászmunkát segíti, egyáltalán nem elvetendő, ha egyetlen kis kedvencét otthon egy urnában maga mellett tudja – mondta a kuratóriumi elnök.

Próbáltunk utánajárni, hogy vármegyénkben milyen lehetőségek vannak elhunyt kedvenceink hamvasztására. Egyik ilyen lehetőség Gyöngyösön a majornál van. Egy hozzáértő szerint fapados, de olcsó: kilogrammonként hatezer forint. Illetve jó egy esztendeje Feldebrőn teremtett ilyen lehetőséget az Oszlánczi és Társa Bt. A betéti társaság vezetője, Oszlánczi Róbert portálunk kérdésére elárulta: az esetek nagy részében a gazdik felhívják őket és megbeszélik a részleteket: ők menjenek-e el a kisállatért vagy a gazdik viszik el hozzájuk személyesen, jelen kívánnak-e lenni a hamvasztás során, milyen urnát kérnek, a hamvakat mikor juttassák majd vissza. 

– Erre a beszélgetésre általában a kedvencük halálesete után közvetlenül vagy nem sokkal utána kerül sor, ezért az ügyfeleink részére igencsak megterhelő érzelmileg. Mint ahogy az egész folyamat az – mondta a cégvezető.
Példát is hozott: egyik este keresték őket, elhunyt egy cica. Másnap reggel mentek érte. A lakás igényes, rendezett környezet, alomtálca a folyosón, mellette majdnem teli almoszsák. Egy nemrég elmúlt élet nyomai. A gazdája leterített pár törölközőt a szobájában a fal mellé, ráhelyezte a kis testet, betakarta és úgy töltötték az utolsó éjszakát. 

– Amikor odaértünk felemelte, megölelte, végigsimított rajta még erőteljesen kettőt búcsúzóul, majd átadta nekünk. Lehetett érezni mekkora a szeretet és kötődés kettejük között. Ezek az állatok életünk, mindennapjaink szerves részét képezik. Elvesztésükkor olyan fájdalom keletkezik, amit nagyon nehéz feldolgozni és ez a fájdalom  nem múlik el teljesen soha. Enyhül, nem is gondolunk rájuk idővel persze minden nap, de olykor hirtelen mellbevágó a hiányuk. Magam például a mai napig nem tudom megnézni azon kis lények videóit, akiket el kellett már engednem – magyarázta a feldebrői hamvasztóhely tulajdonosa. 

Néhány fontos gyakorlati tudnivalót is elárult. Például azt, hogy a kemencéhez ők azt a megoldást választották, hogy csináltattak egy tűzálló tálcát, arra helyezik a testet, amit a hamvasztás végén ki tudnak emelni, így a hamvak nem keverednek és mindet vissza tudják adni. A hamvasztás cicák, nyuszik esetében bő egy óra, kutyusoknál tovább tart, 1,5-2 óra is lehet.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)