Tökszezon

Kezdődik a tökszezon. Szerdán először sütöttünk idén a finomságból. Eszembe jutott róla a szülőfalum, s az egykor volt darabka földünk a határban, két perc járásra a házunktól. Az akkori időkben háztáji volt az elnevezése. Mindenféle zöldséggel ellátta a háztartásunkat. Gyermekként nagymamámmal szorgosan ültettem és kapáltam a krumplit, a görögdinnyét, a hízóknak a kukoricát és a marharépát, de a nadrágszíjparcellán megtermett a családunk számára szükséges mennyiségű sárgarépa, zöldség, vörös- és fokhagyma és persze, a sütőtök is. 

Októberben taligára púpozva hordtuk haza a hatalmas, szürkés héjú tököket, sorba raktuk az udvar szélén. Amíg kisebb voltam, sokat türelmetlenkedtem, hogy miért nem sütjük meg azonnal. Később már beláttam, meg kell várni, amíg az első dér megcsípi, mert akkor a legjobb az íze. Nem győztük enni, annyi termett, a desszertet a pirított magja jelentette, feledhetetlen ízét ma is érzem a számban. 
A hazai termelők arról írnak a szakportálokon, hogy az idei aszály miatt sütőtökből is kevesebb a termés a megszokottnál, de rendkívül finom. Ráadásul egészséges étel is. Tartalmaz kalciumot, cinket, mangánt, rezet, vasat, foszfort, ezek mellett A-, B1-, B2-, B6- és C-vitamint, folsavat, s a listának itt nincs vége. Akinek van sütnivalója, az tényleg kizárólag dísztököt vesz majd a töklámpás készítéséhez, a sütőtököt, az értékes és ízletes csemegét pedig megeszi.