A monostor kriptája a legizgalmasabb lelet az abasári ásatáson

Az Aba Sámuel király egykori központját feltárni, és az egykori uralkodónk sírját megtalálni hivatott abasári ásatás – mint ismert – 2020 őszén kezdődött a Magyarságkutató Intézet szakemberei által a Bolt-tetőn. Napjainkban is zajlik az eddig feltárt, mintegy 1800 négyzetméteres lelőhelyrész teljes körű tudományos feldolgozása. Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója a felszínre került középkori monostor maradványainak elméleti rekonstrukciója kapcsán az épület történetéről beszélt az ásatásról idén rendezett első tudományos konferencián. Mint mondta, az építkezés 1041-1044-es első fázisához két fontos épület köthető.

– Az egyik egy egyhajós, félköríves apszissal záródó templom, aminek a nyugati végéhez egy vastag falú, toronyszerű építmény, westwerk, azaz nyugati védmű kapcsolódik. Ez a templom a monostornak helyet adó domb legmagasabb pontjára épült. Ez alatt, egy kicsit mélyebben helyezkedik el egy másik, téglalap alaprajzú épület, amihez egy folyosó közvetítésével egy körüljárós és emeletes kápolna csatlakozik. Ez az épület elég jól azonosítható azokkal a X-XI. században Közép-Európában elterjedt épületegyüttesekkel, amelyek általában egy palotaépületből, és egy kapcsolódó egyházi intézményből állnak, amelyek lehetnek apátságok, prépostságok, de akár székesegyházak is. Maga a rotunda és a vele egybeépített épület aligha tekinthető másnak, mint egy ilyen palotaépületnek, amelynek számos példáját ismerjük német, lengyel, de a korabeli magyar területekről is. Az a fal, ami kiindul az udvarház sarkából, egyértelműen egybe van építve a rotunda falával. Ez azért nagyon fontos, mert jól mutatja, hogy itt egy egységes épületről van szó. Egy rotunda és egy lakóépület kapcsolata nem igazán értelmezhető másként, mint valóban egy palotaépületként – részletezte Buzás Gergely.

– Magából a rotundából sokkal több megmaradt, mint a palotaépületből. A déli pillérsora gyakorlatilag épségben került elő, és a XI.század első felére keltezhető. A legkérdésesebb pontja az apszis, hiszen ezt a XX. századi építkezések elpusztították, azonban a déli diadalívpillér megmaradt, és összesen két darab kis kövecske az apszis falának indításából. Mivel határozottan íves falat mutat, úgy gondolom, valószínűleg egy kör alaprajzba, a rotunda alaprajzába bevont apszisról lehet szó. Más rekonstrukciós lehetőség is fölmerül. Makoldi Miklós ásatásvezető inkább egy nyújtott apszist képzelt el, ami a rotunda tömegéből kinyúlik, és ennek a rekonstrukciója épült végül is meg – magyarázta Buzás Gergely. 

Mint mondta, a rotundatípus eredete egészen Nagy Konstantin koráig nyúlik vissza. Időben nagyon közel áll hozzá az 1030 körül felépült nimwegeni Szent Márton kápolna. 

– A templom szerkezete is sok izgalmas kérdést vet fel, hiszen a későbbi átépítések során csak töredékek maradtak meg belőle. Az alaprajz így is elég megbízhatóan rekonstruálható. A keleti oldalon fennmaradt az apszis, és a mellékhajó északi válla is a gótikus falba foglalva. A nyugati falak jobban megmaradtak, és érdekes módon a westwerkhez csatlakozva két féloszlop alapozás is fennmaradt. Illetve a déli oldalon egy annak megfelelő oszlopalapozás is. Ez az egyhajós, westwerkkel ellátott templomtípus az államalapítás korában igencsak elterjedt volt Magyarországon. A legjobban ismert a kalocsai székesegyház korai alaprajza, legmonumentálisabb a székesfehérvári bazilika X. század végén kialakult formája. Az abasárihoz legközelebb a zalavári templom áll. Ezt a XI. században átépítettek, ekkor jött létre egy egyhajós, westwerkkel ellátott templomforma, ami mind léptékében, formájában nagyon közel áll az abasárihoz. Lényegében azt mondhatjuk, hogy a XI. század közepén Aba Sámuel által kialakított központ egy a korszak európai főbb építészeti tendenciáiba nagyon frissen beilleszkedő palotaépületből és egy monostorépületből állt – összegezte Buzás Gergely. 

A szakember azzal folytatta, hogy a központ a XI. század utolsó negyedében alakult át. Valószínűleg annak kapcsán, hogy az alapító királynak a sírját áthozták Feldebrőről, és mint arról a Képes Krónika megemlékezik, Sáron, az ő általa alapított monostorban helyezték végső nyugalomra. Ekkor történtek módosítások a monostortemplomon. Elsősorban ekkor épült egy kripta a templom keleti részéhez, illetve a nyugati részét is bővítik, átalakítják a westwerket, s itt is temetkezési helyeket hoznak létre, mint a keleti kriptában, sorolta Buzás Gergely. 

– A legizgalmasabb lelet a kripta. Ez néhány lépcsőfokkal mélyebben helyezkedett el a templom szintjénél. Fennmaradt a közepén egy falazott sír, a falazott sír, amelynek a fejénél egy tömb elkülönül a későbbi gótikus alapozásoktól. Ezt egyértelműen oltáralapozásként azonosíthatjuk. Gyakorlatilag ugyanolyan szerkezetről van szó, mint Feldebrőn is a királyi kriptában fennmaradt, tehát a sír végénél elhelyezett oltár, ami egyértelműen arra a szent kultuszra utal, ami a Képes Krónikában is kimutatható Aba Sámuel sírja körül. Lényegében ezt a külső kritaformát képviseli a tihanyi apátság 1055-ös, máig álló külső kriptája, ami szintén királyi temetkezőhelyként készült el. Az abasári külső kripta lényegében ennek egy kicsinyített formája – húzta alá a régész-művészettörténész.

Az Árpád-kor következő szakaszában az egykori udvarházépületet, amit ekkor egyértelműen kolostorként használtak, összekapcsolták a templommal egy sekrestye építésével, folytatta Buzás Gergely. A kettő között egy folyosót hoztak létre, ami egy hidat is képez a kápolna emeletére. a kápolna földszintjéről az emeleti szint megközelítése így valószínűleg megszakadt, és ezért építhetik ki azt az északkeleti sarokba azt a kis helyiséget a rotunda belsejében, ami lépcsőházként értelmezhető, tette hozzá a szakember.

A XIV. század második felében vagy 1400 körül, a nyugati rész kivételével, majdnem az egész templomot lebontották, és egy gótikus épülettel helyettesítették.

– Ez egy hosszú, boltozott, háromszakaszos, egyenes záradékú szentélyből állt, a hajó új falai azok a szentéllyel ellentétben ráépültek a román kori falakra. A westwerk belső részét megszüntették, és egy új karzatot építettek. Magát a hajó terét két pillérre boltozták le, illetve a keleti pillérhez egy szentélyrekesztő falait is csatolták. Különleges a szentély déli oldalához kapcsolódó kápolna, amelynek a falazata egyértelműen kötésben van a szentéllyel, azzal együtt készült. A sarokban előkerült egy csigalépő, ami arra vall, hogy egy emeletes kápolnáról van szó. Ennek a kápolnának a közepén egy nagyméretű falazott sír került elő. Ekkor bontották le azt a XI. századi külső kriptát, amelyet nagy valószínűséggel Aba Sámuel eredeti abasári sírhelyeként azonosíthatunk. Logikusnak tűnik a feltételezés, hogy a sírt, ami a nemzetség számára alapvető jelentőségű volt, nyilván nem hagyták veszni, hanem egy új kápolnába helyezték át. Ezt az egyébként meglehetősen szokatlan formájú kápolnát tarthatjuk tulajdonképpen annak a késő gótikus emlékhelynek, amely a nemzetség szentként tisztelt alapítója számára készül el. Az ebből a periódusból származó kőfaragványok jellegzetesen a XIV. század második, illetve a XV. század elejére jellemző típust képviselnek. Az az épülettípus, amit látunk Abasáron, a XIV. század második felében Csehországban, Lengyelországban terjedt el, és nagyon divatossá vált a Szepességben is – innen ismerjük az abasári épület legjobb analógiáját is: ez a ménhárdi Szent Szerváciusz-templom alaprajza. Ez a középpilléres rendszer Abasárhoz sokkal közelebb is megjelenik, a Nógrád vármegyei Tar plébániatemplomának XIV.századi átépítése révén – foglalta össze Buzás Gergely.

A szakember végül elmondta, hogy a XV. században már csak kisebb módosulások történnek a templomon. A történet vége a török kori pusztulás lett, amely során föld alá kerül az épület.