Veres István híradástechnikai gyűjteménye méltó helyre került a füzesabonyi vasútállomáson

Sipos Attilától megtudtuk, hogy Veres István gyűjteményének jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha arra gondolunk, hogy a mai, hírektől zajos világunkban szinte elképzelhetetlen, hogy milyen értéke volt valamikor a rádiónak. A rádiónak, mint intézménynek és a készüléknek a családok otthonaiban. Volt idő, mikor a hírekről leggyorsabban csakis a rádió útján értesülhettek az emberek. Ennek a korszaknak a megbecsült eszközeiként, a rádiókészülékek a lakások központi tárgyaivá váltak megjelenésükben, és értékükben is. 

– A vasútállomás épületében megnyílt kiállítás több mint száz régi, különleges, működőképes rádióival, olyan élményt biztosít a tárlatra érkezőknek, mely bizton nyomot hagy majd az ottlévőkben. Hiszen érdekes lehet ez az idősebb generáció számára, kik még találkoztak, vagy találkozhattak ilyen készülékekkel, de kifejezetten különleges lehet a fiatal korosztálynak, mert nem biztos, hogy láttak, vagy hallottak ilyen gépekről. A technika és a történelem egy kis szeletkéje elevenedik itt meg – mondta a képviselő. 

A gyűjtőről a tanácsnok portálunk érdeklődédére elmondta: Veres Istvánt már gyermekkorától érdekelték a műszaki dolgok, s még a rádióval is kapcsolatba került fiatalon, mégsem itt gyökerezik a gyűjtőszenvedélye. Az iskolában repülőgép modellező szakkörbe járt, s a vasas szakmát tanulta ki. Jóval később, a 1990-es évek elején elvégezte a Gázipari Technikumot, s áttétesen ez indította el a régi rádiók irányába. Ennek a története 2006-ra datálódik, mikor munkába menet meglátott egy az út szélére kidobott régi rádiót. 

– Megsajnálta, hazavitte, de akkor még nem fogalmazódott meg benne az ,.új hobbija". Hónapokkal később állt neki a rádió rendbe tételének, s ez az első „szerzeménye" még mindig része a gyűjteményének – árulta el a kulturális tanácsnok. 

Szavai szerint Veres István neki elmondta: olyan jól sikerült a restaurálás, hogy ettől kezdve tudatosan kezdte keresni az újabb darabokat. Gázszerelőként sok magánházban megfordult – pincétől a padlásig –  s nem egy esetben, a megegyezés után, újabb kinccsel tért haza a munkából. Lassan magával ragadta a szenvedély, s mikor kimerült az ismerősi körök állománya, az interneten kutakodott tovább, újabb példányok után. 

– Mára a gyűjteménye megközelítően, mert a gyűjtő sem tudja pontosan, 250 darabbal büszkélkedhet, s ami még ennél is nagyobb dolog, hogy ezeknek a 90 százaléka működőképes. Veres Istvántól azt is tudni lehet, hogy a restaurálás egy türelemjáték, hiszen ilyen régi eszközöknél nem könnyű beszerezni az eredeti, vagy korhű alkatrészeket – tette hozzá. 

A gyűjtő lehetőség szerint igyekszik a legmesszemenőbbekig figyelembe venni a restauráláskor a korhűséget. Ebben nagy segítség számára, hogy itthon kultúrája van ezen régi tárgyak gyűjtésének, ő is tagja az RMK Nosztalgia Rádió Egyesületnek, amelyen belül a tagok tanácsokkal látják el egymást, alkatrészeket cserélnek, segítik a társukat a felújításban. Mivel az elektronikához nem igazán ért, azt barátaira szokta bízni. 

Bár a gyűjteményének gerincét a rádiók adják, hogy a korszakokat teljességében  be tudja mutatni, azért megtalálhatóak nála régi gramofonok, orsós magnók, lemezjátszók, sőt televízió készülékek  is. A csodálatos mechanikával rendelkező gramofonok felújításában füzesabonyi barátja, Czövek Béla – volt híradástecnikai mérnök – míg a magnók rendbetételében a feldebrői Bolcsó  István – nyugdíjas elektromérnök – segít neki. (Bolcsó István gyűjteményéről úgy hat évvel ezelőtt a Heves Megyei Hírlap is hírt adott már. – A szerző.)

– A televíziók esetében már egy kicsit távolabb kellett mennie, de a mezőtúri Kovács Tamás igazán alapos munkát végzett velük. A kérdésre, hogy a gyűjteményének melyik darabjára a legbüszkébb, nem is igazán tud válaszolni, azt mondja, hogy mindegyikre büszke – részletezte tovább Sipos Attila a gyűjtőtől hallottakat. 

Ezek az eszközök a múlt részei voltak, ma már technikatörténeti, és történelmi értékük is van. Nem egynek akkoriban olyan értéke volt, hogy egy munkás fél évi fizetése sem volt elegendő a megvásárlására. Ez a csodálatos gyűjtemény rengeteg hazai gyártású, és számos külföldi rádiót tudhat magáénak, nem egy, a korszakának különleges technikai jellemzőivel. 

– Veres István vágya volt, hogy a gyűjteménye egyszer méltó helyet lelhessen állandó kiállításként. Technikatörténet, kortörténet, tízen, huszon-, száz év apró szeletkéi ezek a rádiók, melyek valamikor emberek, családok féltve őrzött tárgyai voltak. Addig is, míg; ez megvalósul, ő folytatja a gyűjtői munkáját, s tovább keresi a régi rádiókat, gramofonokat, lemezeket…  István vállalta, hogy előzetes bejelentkezés után maga mutatja be a rádióit a kiállítóhelyen – hangsúlyozta a kulturális tanácsnok.